Impresszum

Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

© 2016 novum publishing

ISBN Könyv: 978-3-99048-196-7

ISBN e-book: 978-3-99048-197-4

Lektor: Tömösvári Emese

Borítókép: Mike_kiev | Dreamstime.com

Borítóterv, layout & szedés: united p. c. kiadó

Illusztráció: Benyó Piros (11)

www.novumpublishing.hu

1. fejezet
Igazság. Igazság? Igazság!

Szerinted mi az Igazság? Ha igazat mondok az igazság? Ha valakinek igazat adnak, az igazság? Mi lehet még igazság? Ha a valóságnak megfelelő dolgot állítok, akkor az igazság? Ha vannak kis hazugságok és nagy hazugságok, akkor léteznek kis igazságok, meg nagy igazságok is?

Létezik szubjektív és objektív igazság? Akkor viszont létezik abszolút igazság is? Olyan igazság, ami tőlem, tőlünk függetlenül létezik. De miről is szól az abszolút igazság? Mióta ember létezik a földön, sokan és sokszor kutattak már a válasz után, de vajon meg is találták.

Amikor először hallottam ezt a kifejezést, főnévként használva, s a Bibliára vonatkoztatva, nagyon idegennek, kifejezetten furcsának találtam. Igazságként ugyanis mindent, csak nem egy könyvet vártam. Mert nem azt állították róla, hogy van benne igazság, hanem azt, hogy ez az Igazság.

Milyen kritériumoknak kell vajon megfelelnie egy Könyvnek ahhoz, hogy Igaz legyen? Sok igazságot kell tartalmaznia, vagy mindennek igaznak kell lennie benne? Ha ugyanis azt állítom, hogy sok igazság van benne, attól még kerülhet bele olyasmi is, ami csak bizonyos szemszögből igaz, más szemszögből azonban hamisnak bizonyulhat.

Az abszolút Igazságnak megfelelni komoly kihívás, főleg annak tükrében, hogy bizonyos mértékben minden könyv írója szubjektív, képtelen teljesen elvonatkoztatni saját életétől, tapasztalataitól, érzéseitől, élményeitől.

Egyáltalán létezhet olyan dolog a világban, ami minden oldalról nézve, mindentől és mindenkitől függetlenül igaz? Bár elképzelhetetlennek tűnik, de ha a Biblia valóban az, akkor a több részből álló, több személy tollából származó, és különböző történelmi korokban született mű, sem tartalmi, sem logikai hibát nem hordozhat magában, minden és mindenki szemszögéből nézve igaznak kell lennie.

Hogyan győződjünk meg róla? Először is soha senki véleményét se fogadjuk el alapos megismerés és ellenőrzés nélkül. (Még az enyémet se ) Továbbá vegyük figyelembe, hogy kiknek íródott ez a könyv. Tudósoknak, történészeknek, vallási vezetőknek? Nem, nekünk, hétköznapi embereknek! Ha viszont egyszerű embereknek szól, nem feltételez különleges előképzettséget. Tehát legfőképpen elegendő időre van szükségünk ahhoz, hogy nyugodtan és figyelmesen tudjuk olvasni, tanulmányozni, tudjunk visszakérdezni a történetek szereplőire (ki szól, kinek szól, miről szól) és cselekményeire, hogy kellően pontosítani tudjuk az olvasottakat.

Amikor idestova öt éve belefogtam a Biblia olvasásába, ugyan így kezdtem hozzá, azzal a pici különbséggel, hogy az olvasás technikáját alsó tagozatos gyermekemtől, az ő szövegértési feladataiból lestem el, és ez a módszer igencsak bevált. Ám az „okosoktól” szándékosan távol tartottam magam, megállapításaiktól, Biblia-kutatásaiktól, dogmáiktól, vallási – megértés híján túlmisztifikált – nézeteiktől, hogy ne befolyásolhassanak, s azt láthassam meg, amit Írás valójában tartalmaz, amit közölni akar velünk.

Ahogy a történetek, a különböző események egymás után következtek, szükségessé vált az áttekinthetőség érdekében azokat térben és időben elhelyezni. Ezért kölcsön vettem gyermekeim történelem könyveit. Mivel azonban a történelem sem egzakt tudomány, még ezeket is fenntartással kellett kezelnem. Történelmi ismereteinket, akár egy képzeletbeli vonalzót, megpróbáltam rácsúsztatni a Biblia idővonalára, a különböző korokban történt eseményeire, hogy az a lehető legpontosabb ismeretekhez vezessen, és képessé váljunk megválaszolni a következő, az emberiséget leginkább foglalkoztató kérdéseket.

Lettünk, vagy teremtettünk? Hová tartunk? Mi az emberi élet értelme? Tényleg csak 60–70 év az élet? Egyszer élünk? Mert, ha a Biblia valóban az, amit állít magáról, akkor ezekre a kérdésekre választ kell, hogy adjon.

A Biblia a teremtéssel kezdődik. A The World Factbook 2008-as
kiadása szerint, a világ kb. 7 milliárd fős lakosságának több mint fele a hitvallását – saját bevallása szerint – részben vagy egészben a Bibliára alapozza, tehát a Biblia teremtés-folyamatát tartja valószínűleg létezésünk alapjának. A Biblia, jelentős elfogadottságáról ennek ellenére csak feltételes módban beszélhetünk, mivel az úgynevezett evolúciós elmélet is sokak – még a mélyen vallásos emberek – gondolkodásában is gyökeret vert Charles Darwin (1809–1882) „A fajok eredete” című munkájának hatására. Tartalmát tekintve ugyanis Darwin szerint az élővilág evolúció útján alakult ki. S az összetételének változása a természetes kiválasztódáson alapul. Ez részletesebben azt jelenti, hogy az élővilág összetétele állandóan változik, a fajok folyamatosan átalakulnak, új fajok keletkeznek, az életképtelenebbek és gyengébbek pedig kihalnak. Ezzel a folyamattal az elmélet állandó fejlődést, azaz tökéletesedést feltételez.

Az emberiség eredetével foglalkozó, s a Bibliát módszeresen tagadó régészek és történészek számára kapóra jött ez az új elmélet. Ennek kapcsán kitölthették az emberiség történelmének hiányzó részeit. Mivel az időszámításunk előtti háromezertől korábbi időszakra vonatkozóan nem találtak egyértelmű és konkrét bizonyítékokat, maradványokat, régészeti leleteket. Így kihasználva az elmélet adta lehetőséget, kicsit leegyszerűsítve azzal a máig sem igazolt elmélettel álltak elő, hogy az ember és a majom közös őstől származik, s hogy az ember „évmilliók” folyamán fejlődött a mai „felegyenesedett és okos (homo sapiens sapiens) szintre, s ez a fejlődés napjainkban is tart megállíthatatlanul.

Ám, ha nyitott szemmel körül nézünk a világban, valamint figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az evolúciós elmélet, csak egy az ember által alkotott – s máig sem bizonyított – számos elmélet közül, akkor, azt tapasztalhatjuk, hogy az ember egyre inkább elcsökevényesedik, mind életmódját, mind viselkedési, társadalmi és életviteli szokásait tekintve. Például, egyre rövidebb a ma születendő emberek várható élettartama. Az orvostudomány elkeseredett harcot vív az élet meghosszabbításáért, de az ember önpusztító gazdasági, társadalmi, politikai törekvéseivel egyre inkább élhetetlenné teszi környezetét, amire szervezete nem tudja a választ és olyan betegségeknek esik áldozatul, melyeket nem ismer, ezért képtelen azokat gyógyítani.

De viselkedési – s ez által össztársadalmi – téren sem jobb a helyzet, mivel egyre jobban fokozódik az erőszak, az önzés, a szadista és bűnöző hajlam. Az ember elveszíti az alapvető értékek ismeretét, már nem tudja, mi a jó és mi a rossz. A kettő közötti határ, napjainkra már annyira elvékonyodott, hogy gyakran összemosódik. S ha végleg eltűnik a bennünk levő vészcsengő, a lelkiismeret elnémul. Ezt a folyamatot sok jóindulattal sem nevezhetjük fejlődésnek, sokkal inkább visszafejlődésnek.

Amennyiben hajlandóak vagyunk a tapasztalataink alapján szembe nézni az igazsággal, azzal hogy az emberi társadalom és az azt alkotó emberek személyisége a visszafejlődés útján jár – még akkor is, ha egyes területeken, mint például a technika nagy eredményeket ér el – megláthatjuk, hogyan viszonyul tapasztalatainkhoz és megállításainkhoz a Biblia teremtés-története.

1Mózes 1:1 „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”

1Mózes 1:26 „Majd ezt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra”

A Genezisben (Mózes első könyve a teremtésről) az olvasható, hogy egy hatalmas intelligenciával és teremtő erővel rendelkező felsőbbrendű személytől, az Ő egyedüli akaratából és elhatározásából – aki ebből adódóan sosem volt része, sem lakója a Föld nevű bolygónak – született meg az ember. Létezése pedig nem újszülöttként kezdődött, hanem kifejlett emberként, ám tudatát tekintve gyermekként. Ezért az a bizonyos Teremtő személy rendszeres kapcsolatot tartott fenn vele, hogy tanítsa, felkészítse őt, illetve a későbbiekben őket – mivel az első férfi megteremtése után, a férfi saját génállományából kapott maga mellé párt, az első nőnemű embert – az előttük álló életre. Egy olyan életre, amelynek nincs vége. S, nemcsak, hogy nincs vége, de az életük során betegségektől sem kellett (volna) szenvedniük, mivel ők nem hordoztak magukban semmilyen betegséget, még arra való hajlamot sem. Teljesen tökéletesek voltak. Ha viszont tökéletesek voltak, és mi hozzájuk képest a visszafejlődés szakaszában vagyunk, akkor máris sikerült egy olyan kapaszkodót, irányadó mércét találnunk, amivel képesek vagyunk megállapítani magunk is, hogy mi az igazság.

Mert vagy az első állítás igaz, s az evolúció elmélete szerint a fejletlenebb szintről fejlődünk az egyre fejlettebb felé. Vagy a második, a teremtéstörténet igaz, ami szerint a fejlett, tökéletes szintről tartunk a visszafejlődés felé. De ne hamarkodjuk el a döntést, nézzük meg a fejlődés-visszafejlődés kérdését – most szándékosan átugorva az úgynevezett bűnbeesés történetét, amire majd még visszatérünk – a társadalmi viszonyok alakulásának szemszögéből is.

A történelem kezdetén az emberi társadalom alapjai a családi közösségek voltak, majd a népesség növekedésével kialakultak a falvak, azután pedig a városok. A társadalom tagozódott, alá- és fölérendeltségi viszonyok jöttek létre. S mi volt a rétegződés alapja? A tudás? Nem. A vagyon, a vagyoni helyzethez kötődő hatalom és a hatalom megvédésére létrehozott erőszakszervezetek (testőrség, katonaság, hadsereg) kortól és a hatalom nagyságától függően.

Az ókori társadalmak kialakulásától napjainkig az emberek folyamatosan uralkodnak embertársaikon. Elnyomják, hatalmuk és akaratuk alá kényszerítik, kihasználják egymást. Csak az elnevezések és az elnyomás foka változik.

Az emberiség bejárta a társadalmi szervezetek és szerveződések – általunk ismert – minden lépcsőfokát a rabszolgatartó társadalmaktól, a feudális államokon keresztül, egészen a mai modern „rabszolgatartó” társadalomig, melyben az átlagember a napról-napra való megélhetés és a befizetésre váró csekkek rabszolgájává vált.

Csakhogy, amíg az ókori rabszolgatartó társadalmakban a rabszolga jogállását tekintve nem sokban különbözött az egyszerű szabadoktól. Élete egyáltalán nem volt kilátástalan, ugyanis lehetősége nyílt megbízottakon (sáfár = ma bróker) keresztül a kereskedésre, saját vagyon szerzésére, felemelkedésre, sőt önmaga felszabadítására is. Addig a mai modern társadalmunkra jellemző az emberek vagyoni beskatulyázása, felemelkedési lehetőségeinek – például a továbbtanulás fizetőssé tételével – korlátozása, s a szolgáltatók általi kizsákmányolása. Szolgáltatásaikkal olyan láthatatlan köldökzsinórra kötnek minket, amiktől nem tudunk és kellő belátás híján, nem is akarunk megszabadulni. Egy kevés jóért és kényelemért eladjuk magunkat, az életünket, feladjuk egészséges gondolkodásmódunkat, értékrendünket és erkölcsi tartásunkat.

Ebből a rövid, és korántsem általános érvényű összehasonlításból is könnyűszerrel megállapítható, hogy az út, amely az ember és társadalma előtt ma feltárul, egyáltalán nem felfelé vezet. Ahogy az egyes ember belső értékei pusztulnak, úgy a társadalom is törvényszerűen és egyre inkább magán fogja hordozni, az őt alkotó emberek szellemi, erkölcsi, hiányosságait.

Az ember és társadalmának útja, melyet a múlttól kezdve napjainkig bejárt, a Biblia teremtéstörténetéből kiinduló, a tökéletestől egyre inkább eltávolodó tendenciát mutat, s az evolúcióval ellentétes, folyamatos emberi-társadalmi leépülést látszik igazolni.

2. fejezet
A Biblia szereplői

Ahhoz, hogy a Bibliát valóban megérthessük, először annak fő mondanivalóját, az üzenetét kell megkeresnünk és megértenünk. Ehhez első lépésben meg kell ismerkednünk a Biblia szereplőivel. Ám ahhoz, hogy kiismerjük magunkat a bibliai szereplők sokasága között, rendszereznünk kell őket, mivel létformájukat tekintve igen változatosak.

Kezdjük ott, hogy léteznek élő és élettelen bibliai szereplők. De megkülönböztethetjük őket úgy is, hogy teremtmények és teremtések. Kettéválasztásuk sem okoz számunkra nagy fejtörést, mivel mindazt, amit látunk, hallunk, érzékelünk, képesek vagyunk megismerni és így természetszerűen osztályozni is. Így azután könnyedén szétválaszthatjuk a Bibliában szereplő élettelen teremtéseket – mint például napunkat, a csillagokat, a holdat, magát a bolygónkat, vagy a bolygónk felszínét tarkító hegyeket, tengereket, stb. – az élő teremtményektől, mint a növényektől, állatoktól, vagy az embertől.

Élő teremtmények	Élettelen teremtések
növények, állatok, emberek, stb.	nap, csillagok, bolygók, hegyek, stb.

Finomítsuk most még tovább e két nagy csoportot, az élő teremtmények és az élettelen teremtésekét. Mivel létezik a „szereplőknek” egy másik felosztása is, mégpedig testük milyensége szerint. Ugyanis a Biblia megkülönböztet fizikai testtel rendelkező, és fizikai testtel nem rendelkező élő teremtményeket, illetve élettelen teremtéseket.

1Korintosz 15:44 „Ha van fizikai test, van szellemi is.”

Élő teremtmények		Élettelen teremtések
Pl. lények		Pl. tárgyak
Fizikai testtel rendelkezők	Fizikai testtel nem rendelkezők	Fizikai testtel rendelkezők	Fizikai testtel nem rendelkezők
Pl. növények, állatok,	Pl. a bibliai angyalok	Pl. bolygók, hegyek, egyéb tárgyak	Pl. erők, energiák

A fizikai test nélküli, szellemi testet első olvasásra kicsit nehéz elképzelni, de nem áll olyan távol tőlünk, mint gondolnánk. Keressünk először olyan dolgokat a földön, amik nem megfoghatók, de felfoghatók, és fizikai testetlenségük ellenére senkinek sem jutna eszébe cáfolni létezésüket. Ilyenek például a földön ható erők, energiák, melyek láthatatlanul gyakorolnak ránk hatást, mint pl. a szélenergia, a villamos energia, vagy a mikrohullám.

Láthatjuk-e ezeket? Nem. Hatásukkal azonban rendszeresen szembesülünk. Sőt, a mérőműszereinknek köszönhetően egyértelműen be is tudjuk bizonyítani létezésüket. Így a tapasztalataink alapján kijelenthetjük, hogy attól még, hogy valamit nem látunk, az a valami létezhet és hatást gyakorolhat ránk. Ezek a fizikai testtel nem rendelkező élettelen teremtések.

Ebből kiindulva, most vegyük sorra a Biblia azon szereplőit, akiket a fizikai test nélküli élő lények csoportjába sorolhatunk. Nem véletlen az óvatos fogalmazás, ugyanis elsőként magát a Teremtőt kell, hogy megismerjük, akit a Biblia „szellemként”, azaz fizikai test nélküli, de nem teremtmény, hanem teremtő személyként említ.

János 4:24 „Az Isten Szellem, és akik őt imádják, azoknak szellemmel és igazsággal kell imádniuk.”

Zsoltárok 83:18 „Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.”

A fizikai testtel nem rendelkező TEREMTŐ
Élő teremtmények		Élettelen teremtések
Pl. lények		Pl. tárgyak
Fizikai testtel rendelkezők	Fizikai testtel nem rendelkezők	Fizikai testtel rendelkezők	Fizikai testtel nem rendelkezők
Pl. növények, állatok,		Pl. bolygók, hegyek, tárgyak	Pl. erők, energiák

A TEREMTŐ

A Biblia mindközül a legkülönlegesebb személyisége Ő, mivel életének nincs kezdete, sem vége. S olyan saját erővel rendelkezik – s ennek a bibliai szereplők további áttekintésében jelentős szerepe lesz, ugyanis erejük forrása minden esetben a Teremtő –, amely által bármit és bárkit képes megteremteni. Energiája által nyer az anyag tömeget, testet ölt a Teremtő akarata szerint. Ezen felül maga a Teremtő olyan összetett, felsőbbrendű és hatalmas intelligenciával rendelkező személyiség, aki felülmúlja minden képzeletünket. Mégis képet kaphatunk Róla, erejéről, képességeiről és személyiségéről elkészült művein, alkotásain, teremtményein és teremtésein keresztül. Ha például megvizsgáljuk az Univerzumot, az általunk ismert legnagyobb egységet, nem véletlen a benne tapasztalható rendezettség, mert ez az alkotás nem a véletlenszerűen kialakult galaxisok és bolygók összevissza halmaza, hanem rendezett, terv szerint működtetett harmonikus egység, mivel alkotója, a Teremtő, a rend istene.

1Korintosz 14:33 „Az Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békéé.”

De mit is jelent az, hogy isten? Kisbetűvel írva egy köznév, ami azt hivatott kifejezni, amit az előbbiekben már tisztáztunk, s amit összegezve úgy fogalmazhatunk meg, hogy egy halhatatlan, fizikai testtel nem, ám szellemi testtel és magas intelligenciával rendelkező személyiség, aki rendelkezik a teremtéshez szükséges mindenható erővel. Ámde annak ellenére, hogy igen frappánsan meg tudjuk mindezt fogalmazni, a 21. század emberétől ezek a dolgok igen távol kerültek, mivel ez irányú ismereteink nagy része elveszett az idők során. Ezért a Biblia által megfogalmazott régies kifejezéseket is itt az ideje újra gondolni és olyan kérdéseket feltenni, amik megválaszolásával pontosabb információkhoz jutunk, mint például a következő kardinális kérdés: Van-e kiterjedése a fizikai test nélküli személyeknek (akár a Teremtőnek akár más fizikai testtel nem rendelkező teremtményeinek), illetve a fizikai testtel nem rendelkező, élettelen teremtett dolgoknak?

Mit nevezünk egyáltalán kiterjedésnek? A fizikai testtel rendelkező élőlények és élettelen dolgok esetében beszélhetünk például testsúlyról, tömegről, magasságról, hosszúságról, szélességről. A Földön megtalálható, fizikai testtel nem rendelkező teremtett dolgok, mint a gázok, erők, energiák esetében szintén megállapítható kiterjedés. Gondoljunk csak a levegőre, mely egy dugattyúval lezárt tartályban összenyomható, képes kitölteni a rendelkezésre álló teret, tehát rendelkezik térfogattal. Sőt, ugyan ennek a levegőnek és az őt alkotó, egészen csekély anyagi részecskéknek, atomoknak és molekuláknak is van mérhető tömegük. S, ha az általunk ismert legkisebb – egyébként láthatatlan gáz halmazállapotú – részecskéknek is van tömegük, térfogatuk, akkor az általunk még nem ismert – de minden bizonnyal a leghatalmasabb – személyiségnek, a fizikai testtel nem rendelkező Teremtőnek van-e kiterjedése?

A Bibliában az került Róla feljegyzésre, hogy sem a Föld, sem az azt körülvevő szférák (troposzféra, sztratoszféra, stb.) nem képesek számára otthont adni. Tehát nem csak intelligenciáját, de kiterjedését tekintve is hatalmas.

1Királyok 8:27 „De vajon csakugyan a földön lakozik Isten? Íme, az egek, igen, az egeknek egei sem tudnak befogadni téged”

Ennek alapján megállapítható, hogy a fizikai testtel nem rendelkező Teremtőnek és élő teremtményeinek is van meghatározható nagysága. Ha viszont van nagyságuk, hatásuk, energiájuk, és mégsem láthatjuk, tapinthatjuk vagy hallhatjuk őket, az csak azzal magyarázható, hogy öt ismert érzékszervünk alkalmatlan felfogásukra. Érzékszerveink korlátozottsága folytán ugyanis csak bizonyos tartományon belül vagyunk képesek – önállóan – felfogni a környezetünket. Ha nagyobb távlatokban szeretnénk felfedezni a világunkat és lakóit, mindenképpen segítségre van szükségünk.

Úgymint pontos ismeretekre az Univerzumról, saját világunkról és azokról, akik, és amik lakják azt.

Majd bizalomra, bízni az elsajátított ismeretekben, hinni azok hitelességében és helyességében. Ahogy egy éjszakai túrán, a sűrű lombos erdőben sétálva, bár semmit sem látunk, mégsem gondolnánk, hogy az erdő néptelen. Ismerjük az erdőt, tudjuk, hogy állatok lakják, akik figyelnek minket. S ha a megfelelő eszközzel, az ismereteinkbe vetett bizalommal, akár egy infravörös távcsővel felszerelve szemléljük az erdőt, hírtelen megelevenedik előttünk minden, megpillanthatjuk a körülöttünk nyüzsgő megannyi életformát. A Teremtő megismerésére a Biblia a következőt javasolja:

Róma 1:20 „Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége.”

Megfogalmaz azonban egy speciális érzékelési módot is, amely az emberiség előtt még kevésbé ismert, mégis létező. Ennek az érzékelési módnak a segítségével felfoghatóvá válik a Teremtő ereje – mely egyszerre tartalmazhat energiát és információt – amelyet tulajdonosa bizonyos feltételek mellett hajlandó megosztani az emberekkel.

A kapcsolatteremtés e különleges módjának megértéséhez vegyünk egy egyszerű példát! Bizonyára mindenki járt már úgy, hogy belépett egy szobába, ahol bár háttal álltak neki, és senki sem szólt egy szót sem, mégis azonnal tudta, érezte, hogy előzőleg parázsveszekedés folyhatott az ott tartózkodók között. Honnan tudja? Nem látta, nem hallotta, valahogy mégis fel tudja fogni.

A tudomány csak a huszadik század első felétől kezdett komolyabban foglalkozni és felfigyelni arra, hogy agyunk sokkal összetettebb annál, mint ahogy eddig ismertük. Ugyanis, nem csak az öt ismert érzékelési mód – látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás – által közvetített adatokat képes felfogni és értelmezni, hanem önmagában is rendelkezik az érzékelés képességével, az úgynevezett agyi érzékeléssel.

Az agy, ezen többletképességeit vizsgálva 1929-ben Hans Berger (osztrák pszichiáter) megalkotta az elektorenkefalográfot (EEG), mely segítségével arra kereste a választ, hogy a különböző látható és láthatatlan környezeti hatások által okozott pszichológiai állapotváltozásaink és fiziológiai állapotunk között milyen kapcsolat áll fenn. Azaz a környezeti behatások okoznak e bennünk mérhető, tehát egyértelműen bizonyítható változásokat. Az EEG-berendezés segítségével kimutathatóvá vált, hogy az agy 1 és 20 Hz közötti elektromágneses hullámokat termel, attól függően, hogy éppen milyen aktivitással működik. Az agyi aktivitást a kibocsátott elektromágneses hullámok nagysága szerint négy Hz-tartományra osztja az orvostudomány, úgymint:

1. 1. delta-hullámok (1–3 Hz) az álom nélküli mélyalvás
2. 2. théta-hullámok (4–7 Hz) az álom
3. 3. alfa-hullámok (8–12 Hz) nyugodt ébrenléti állapot közvetlenül az elalvás előtt, ill. közvetlenül az ébredés után
4. 4. béta-hullámok (13–20 Hz) normál ébrenléti állapot

A környezeti hatások az agy neuronjaiban elektromos jeleket, hullámokat (axonon) generálnak, amelyek végigfutva a szinapszisok mentén elősegítik a neurotranszmitterek felszabadulását, melyek az idegsejt receptoraihoz kötődnek, s ott újabb elektromos jeleket, hullámokat generálnak. Amelyek aztán az EEG-berendezés segítségével kimutathatóvá, sőt mérhetővé válnak.

Elektromágneses hullámokat azonban nemcsak az agyunk produkál, környezetünk is, sőt mi emberek is könnyedén képesek vagyunk azokat művi úton előállítani, energiával és információval megtölteni (lásd mobiltelefon). Ezek a környezetből érkező elektromágneses hullámok hatással vannak ránk, felfoghatók számunkra – hiszen ez a cél – befolyásolják agyunk működését. Különösen igaz ez az agy alfa-állapotára (elalvás előtt és ébredés után). Ha ugyanis egy személyt 6,6 Hz-es sugárzásnak teszünk ki, hangulata depresszióssá válik. Ha pedig tartósan 10,8 Hz-es sugárzás éri, attól agresszívvé válik. A kísérletekkel egyértelműen bizonyítható, hogy agyunkkal kapcsolatba lehet lépni beszéd, azaz hallás és látás nélkül is.

Így a fizikai testtel nem, de energiával és információkkal rendelkező Teremtő és a hozzá hasonló teremtményei is képesek velünk felvenni a kapcsolatot. Ezt leginkább úgy tudnánk elképzelni, mint a televíziózás vagy az internet alkalmazásának folyamatát, ahol a Teremtő egy adott csatornán keresztül „sugározza” felénk az információt és az energiát. Kapcsolatot létesít velünk, mi pedig agyunkkal – a kapcsolat másik oldalán – képesek vagyunk ezt az információ- és energiaáramlást felfogni. A későbbiekben pedig felhasználni ezeket az ismereteket és képességeket, amelyeket az energia- és információáramlás bennünk generált.

Figyeljük meg a következő bibliai idézetben a fizikai testtel alapvetően nem rendelkező teremtmény és az ember – esetünkben Dániel próféta – között létrejövő kapcsolatnak az emberre gyakorolt hatását.

Dániel 8:18–19 „Miközben beszélt hozzám, arccal a földön fekve mély álomba merültem. Ezért megérintett, és felállított oda, ahol korábban álltam. Így folytatta: „Most tudatom veled, mi fog történni az ítélethirdetés befejező szakaszában, mert mindez a vég meghatározott idejére szól.”

Az idézetből jól látható, hogy Dániel pontosan abba az elalvás előtti nyugalmi állapotba került, amikor az agy megkezdi az alfa-hullámok (8–12 Hz) kibocsátását és ezzel egyidőben alkalmassá válik a bejövő energia hullámok és információk felfogására. Lássunk még néhány példát az információk, erők és speciális képességek elsajátítási módjára és hatására:

János 14:26 „De a segítő, a szent szellem, melyet az Atya küld majd az én nevemben, az mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”

Cselekedetek 2:4 „Mindnyájan beteltek szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólni,”

A kontaktus létrejöttét két dolog tudja jelentősen befolyásolni. Az egyik a döntési szabadság vagy szabad akaratunk. Magunk döntünk arról, hogy meg akarjuk-e ismerni ezt az Isten-ember kapcsolati mechanizmust vagy sem. A másik befolyásoló tényező a kétely. Amikor a teljes elutasítás vagy a bizalmatlanság miatt a kapcsolat már az első fázisban, a megismerés lehetőségének kezdeti szakaszában megszakad. A kételkedés és az abból fakadó elutasítás ugyanis meggátolja, hogy elegendő ismeretet szerezzünk ahhoz, hogy biztos alapokon nyugvó meggyőződést tudjuk kialakítani. Márpedig meggyőződés nélkül minden alkalommal, amikor szembesülünk a Teremtővel való kapcsolat lehetőségével (olvasmányaink, beszélgetéseink vagy előadások kapcsán), kételkedni fogunk benne. Ám aki nyitott az új dolgokra és képes kételyek nélkül ennek a folyamatnak az akaratlagos be- és elfogadására, az képes lesz kialakítani szilárd és megalapozott meggyőződését az isteni energia- és kapcsolat-felvételi lehetőség dolgában. S, amikor ez megtörténik, onnantól kezdve működni fog rajta a fenti mechanizmus.

Bár nagyságát tekintve nem, de működését tekintve hasonló ez a folyamat az emberben rejlő szellemi erő vagy akaraterő befolyásoló hatásához. Amikor az agyi, szellemi tevékenység, azaz ismeretszerzés (tanulás) és feldolgozás (gondolkodás) során kialakítjuk meggyőződésünket, s ezzel a meggyőződéssel döntést hozunk. Ekkor döntésünkből – meggyőződésünkből és annak határozottságából – erő szabadul fel.

Vegyük például, amikor az ember le szeretne szokni a dohányzásról, vagy le szeretne fogyni. Megismeri azokat az indokokat – egészségügyi, társadalmi, pénzügyi, stb. – melyek szükségessé teszik a leszokást vagy a lefogyást, meggyőződik róla, hogy ez számára szükséges, és eldönti, hogy végigcsinálja. Agyában meghozott döntése – nem hiába mondják, hogy minden az agyban dől el – olyan erőket, energiákat szabadít fel, amelyek lehetővé teszik a döntés megvalósítását.

Ha megismertük a kapcsolatteremtés e különleges formáját, ismerkedjünk meg azokkal a Teremtő által létrehozott fizikai testtel alapvetően nem rendelkező teremtményekkel is, akikkel a kapcsolatteremtés e speciális formája létrejöhet. Az első és egyben a legkiemelkedőbb személyiség közülük Jézus.

JÉZUS

A Teremtő elsőszülött fia, fizikai testtel alapvetően nem rendelkező, kifejezetten égi személy, akinek eredeti lakhelye a Teremtő mellett volt, s aki átmenetileg eltöltött nálunk a földön néhány évet, majd elhagyva azt visszatért a Biblia által úgynevezett „égbe” vagy „egekbe”, a Teremtő és az ő saját tartózkodási és lakhelyére.

fizikai testtel nem rendelkező TEREMTŐ lény
élő teremtmények		élettelen teremtések
Pl. lények		Pl. tárgyak
fizikai testtel rendelkezők	fizikai testtel nem rendelkezők	fizikai testtel rendelkezők	fizikai testtel nem rendelkezők
Pl. növények, állatok,	JÉZUS	Pl. bolygók, hegyek,	Pl. erők, energiák

Olvasmányaink során nagyon szoros és egészen bensőséges viszony rajzolódik ki előttünk az Atya, vagyis a Teremtő és fia, Jézus között. Ezért nem csoda, hogy Mózes már a teremtés leírásában említést tesz róla, mivel Jézus – mint Isten Szava, vagy Szószólója – tevékenyen részt vett annak folyamatában.

1Mózes 1:26 „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra,”

Példabeszédek 8:30 „mint mestermunkás”

Kolosszé 1:16 „általa teremtetett minden más az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok,”

Majd a későbbi időkben nem csak titulusát ismerhetjük meg, hanem megbízatását is, Dániel ugyanis könyvében arról tesz említést, hogy szemtanúja volt egy beszélgetésnek egy égi lény és Jézus (akit az égben Mihálynak hívnak) között a földön, s ekkor Jézust úgy mutatták be neki, hogy ő egy fejedelem, méghozzá az emberiség fejedelme.

Dániel 10:21 „elmondom neked, hogy mi van feljegyezve az igazság könyvében, és nincs senki sem, aki erős támaszom volna mindezekben, csak Mihály, a ti fejedelmetek.”

A már fent említett okokból az ő személye egészen speciális, mivel ő volt az egyetlen fizikai testtel alapvetően nem rendelkező teremtmény, akinek égi élete áthelyezésre került egy emberi testbe – Mária méhébe – majd tökéletes emberként, már fizikai testtel világra jött a Földön.

Teljesen normális gyermekkora után minden kétely nélkül döntött a Teremtő és a vele való kapcsolatfelvétel, és annak jelképe, a keresztelkedés mellett, majd felvállalta a mártírhalált, a tanítás melletti egyetlen célját, hogy Ádám – az első ember – tökéletes életével azonos értékű váltságdíjat fizessen le az emberiségért, utat nyitva előttünk a bűntől való megszabadulás és Teremtőnk felé.

Halála beálltával időlegesen megszűnt létezni. Majd a nem-létből feltámadt és ismét fizikai testtel alapvetően nem rendelkező lényként visszatért, először a tanítványaihoz, majd a Teremtőhöz, elfoglalva mellette kijelölt helyét. Az „égben” vagy „egekben” ugyanis csak fizikai testtel nem rendelkező teremtmények tartózkodhatnak. Így volt ez Jézus, valamint a többi fizikai testtel nem rendelkező, úgynevezett angyalok esetében is.

Angyalok és démonok

fizikai testtel nem rendelkező TEREMTŐ lény
élő teremtmények		élettelen teremtések
Pl. lények		Pl. tárgyak
fizikai testtel rendelkezők	fizikai testtel nem rendelkezők	fizikai testtel rendelkezők	fizikai testtel nem rendelkezők
Pl. növények, állatok	Jézus, angyal	Pl. bolygók, hegyek,	Pl. erők, energiák

Akárcsak a Teremtő és Jézus esetében, az angyalok lakhelye sem része az Univerzumnak, azon kívül és felül van. Az úgy nevezett „egekben”. Tehát, ők is teljes joggal nevezhetők földönkívülieknek. S mit tudunk a lakhelyükről? Az „egeket” állandó fény tölti be, a Teremtő fénye, nincs szükségük fényt kibocsátó égitestre. Míg az Univerzumot – ennek szöges ellentéteként – sötét légüres tér tölti ki, ami elnyel minden fényt.

Jelenések 22:5 „Éjszaka sem lesz többé, és nincs szükségük sem lámpafényre, sem napfényre mert Jehova Isten világosságot bocsát majd rájuk,”

Testi felépítésük tekintetében az angyalok is fizikai testtel alapvetően nem rendelkező teremtmények, akaratlagos módon azonban képesek fizikai (emberi) testet felvenni, méghozzá a lehető legtökéletesebb formában. Ám a legkülönlegesebb alakfelvételre minden bizonnyal Jézus (mint szuper angyal) feltámadása után került sor, mert ő a halála előtt keletkezett sebeket is reprodukálta. Nem sokkal ezután, a távozásáról szóló leírás szerint pedig ebben az akaratlagosan felvett testben már képes volt a gravitáció ellenére felemelkedni és elhagyni a Földet.

Valamint képesek voltak az angyalok emberi testet öltve táplálkozni, szexuális életet élni és utódokat létrehozni.

1Mózes 18:5 „Én pedig hadd hozzak egy darab kenyeret, hogy felüdítsétek szíveteket.”

1Mózes 6:2 „az igaz Isten fiai felfigyeltek rá, hogy az emberek lányai szépek; és feleségeket vettek maguknak”

1Mózes 6:4 „Nefilek voltak a földön azokban a napokban – és azután is –, amikor az igaz Isten fiai együtt háltak az emberek lányaival, és azok fiakat szültek nekik”

Lukács 1:30–31 „Ezért az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyet találtál az Isten előtt; és íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, és a Jézus nevet fogod adni neki.”

János 20:27 „Tamáshoz: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, és nyújtsd ki a kezedet, és dugd az oldalamba, és ne légy tovább hitetlen, hanem légy hívővé.”

Lukács 24:51 „Miközben áldotta őket, elvált tőlük, és felvitetett az égbe.”

A fizikai testtel alapvetően nem rendelkező teremtmények, avagy angyalok, testükben ugyan eltérőek tőlünk, de a Teremtővel való kapcsolatukat vizsgálva sokkal több hasonlóság van köztünk, mint azt elsőre gondolnánk.

Ahogyan mi is, ők is rendelkeznek a szabad akarattal, mint egyfajta alapjoggal. Előttük is ott áll a választás lehetősége, hogy kívánnak-e a Teremtővel, elvárásaival, erkölcsi mércéivel összhangban, teljes tökéletességben és örökké élni vagy ellenszegülnek, dacolva a Teremtővel és vállalják döntésük következményeit. Az önrendelkezési vagy szabad akarat joga ugyanis nem csak jogokat biztosít, felelősséggel is jár.

Rendelkeznek továbbá saját erővel – méghozzá nem is csekéllyel – minek forrása azonban a Teremtő, valamint konkrét megbízatással, feladattal. Képesek információkat – bele értve az agyi információkat is – hozni-vinni, hatással lenni az emberekre.

A fizikai testtel nem rendelkező „földön kívüli” lények kezdetben egységes nézeteikben, és a Teremtőhöz való lojális viselkedésükben egy idő után szakadás következett be, amikor egyesek a Teremtő jogalkotásához és hatalomgyakorlásához való jogát megkérdőjelezték. Ez a későbbiekben nyílt ellenszegüléshez és az égi társadalom megosztottságához vezetett.

Ebben a lassan kibontakozó ellenséges, viszályokat okozó helyzetben a Teremtő könnyedén rendet tehetett volna, egyetlen csapással, mégsem tette. Ellenkezőleg, ahogyan a szerető szülő igyekszik türelemmel kezelni ellenszegülő, makrancos gyermekét, Ő is türelmes, de még inkább igazságos – volt és ma is az –,
aki a maga által létrehozott törvényeket saját magára nézve is kötelezőnek tartja.

Az ellenszegülőknek időt – a bűnbe eséstől számított 6390 évet – és lehetőséget adott arra, hogy bebizonyíthassák – ha ugyan tudják – állításaik helyességét, de még inkább, hogy szembesüljenek tetteik következményeivel és belássák, hogy amit tesznek, az nemcsak, hogy nem helyes, de nagyon sok fájdalommal jár. A hűségesek számára pedig komoly tanulsággal szolgál figyelemmel kísérni a Teremtő igazságosságát és testvéreik helyzetének alakulását.

Miután a fizikai testtel alapvetően nem rendelkező lények csoportja kettészakadt, egyik részük megmaradt a teremtéskori szeretetteljes és jogkövető állapotban, ők bibliai összefoglaló néven az angyalok. Másik részüket pedig ellenszegülőkként, vagy démonokként ismerjük.

Ezeken a kifejezéseken nem kell és nem is szabad megütközni, hiszen ezek csak elnevezések, a megkülönböztetés eszközei, s nem is éppen maiak. De mivel a Biblia képezi a vizsgálatunk tárgyát, alkalmazkodnunk kell hozzá a könnyebb megértés végett.

S, habár a fizikai testtel alapvetően nem rendelkező és nem jogkövető lények elnevezése magatartásuk változását követve alakult ki, képességeik és erejük nem változott. Továbbra is akaratlagosan emberi testet ölteni képes, komoly szellemi energiával rendelkező, az embereket befolyásolni és uralni képes személyek maradtak, s megosztottságra késztették nemcsak az „egek” lakóit, kihatással voltak és vannak a Földre is.

EMBER

fizikai testtel nem rendelkező TEREMTŐ lény
élő teremtmények		élettelen teremtések
Pl. lények		Pl. tárgyak
fizikai testtel rendelkezők	fizikai testtel nem rendelkezők	fizikai testtel rendelkezők	fizikai testtel nem rendelkezők
Pl. állatok, ember	Jézus, angyal, démon	Pl. bolygók, hegyek,	Pl. erők, energiák

Az ember különleges ötvözete a fizikai testtel alapvetően nem rendelkező teremtéseknek, teremtményeknek, valamint a fizikai testtel rendelkező teremtményeknek és teremtéseknek. Mi lettünk e két képzeletbeli halmaz uniója.

Milyen volt teremtésekor az ember? Tökéletes, örök életre képes, igazi műalkotás. Egy csodálatos lény. S megkapta hozzá az önrendelkezés jogát, a szabad akarat áldását. Felruházva saját szellemi erővel és képessé téve a Teremtőtől származó energiák és információk megértésére. Azonban egyetlen rossz döntés megpecsételte sorsunkat. Ádám és Éva, az első emberpár halandó és tökéletlen emberekké tették magukat és minden utánuk következő generációt, minket, a gyermekeiket. Mi pedig a szükséges bölcsesség, tudás és önuralom hiányában – követve szüleink romboló példáját – mára már csaknem teljesen tönkre tettük a bolygót, Földünket, egyetlen lakhelyünket, anyagi létünk bölcsőjét.